A kemence a régészeti feltárások szerint már az újkőkor óta fontos tartozéka volt a háztartásoknak. A 21. századi magyar embernek leginkább nagy-, déd-, ükanyáink portáján duruzsoló ún. búboskemence, a konyhát uraló építmény jut eszünkbe, amelynek padkáján gyerekek melengették magukat, sült a kenyér benne, vagy főtt az étel rajta. E típus miatt ezek sütő-főző-fűtő funkciók jutnak eszünkbe a kemencékről, bár léteztek-léteznek ezeken kívül szárító-pörkölő és füstölőkemencék is. Megkülönböztetünk szabadtéri, vagy szabadon álló, kívül fűtős, ill. belső kemencéket. Formáik, a kör alakútól a gúlásig, a tájegységek szerint is és időben is változó képet mutatnak. A napjainkban újra reneszánszát élő kemence sokat vesztett eredeti funkciójából, használata manapság inkább a szabadidő kellemes eltöltéséhez kötődik. Egy kerti kenyér- vagy hússütő kemence kellemes kerti mulatságok kiszolgálója lehet, amelyet az egyre inkább kiegészít az egyre divatosabb pizzasütő kemence. A kerti kemencék tervezéséhez nem szükséges hatósági engedélyeztetési eljárás, ellentétben belső, mint pld. a professzionális, vendéglátásban is használatos kemencék létesítésével. Mindenképpen érdemes azonban a tervezéskor figyelembe venni, hogy a kemence füstelvezetése (kémény) során távozó égéstermék ne zavarja a környezetünket. A kivitelezés során leggyakrabban épített tűzterű megoldásokkal találkozhatunk, azonban egyre inkább terjed a kemencék között is - a kályhákhoz és kandallókhoz hasonlóan- az előre gyártott, kész kemenceszerkezetek használata, amelyek a funkciónak megfelelően választhatók.